Nagyon régen nem írtam. Tudom, hogy ez olvasóközönségünk legnagyobb bánatára történt, de úgy gondolom nagyszerű helyettesítésem akadt. Mondhatnám helyettesíthető vagyok, pedig hát nem.
Viszont tegnap este, ahogy Dórival beszélgettünk, eszembe jutott valami. Petíciót kéne írnunk az MTA nyelvészeti kollégiumának. Mégiscsak tarthatatlan, hogy a 21. században még táplálkozással összefüggő jókívánságainkat is áthassa a diszkrimináció.
Hogy lehet, hogy még mindig csak keserű csokoládéból álló kaját kívánhatunk embertársainknak?! Mert mi van akkor, ha valaki a Milkát szereti? Neki is csak jó ÉTvágyat kívánhatunk? TEJvágyat nem?! (Apropó, a tejvágy már csecsemő korunk óta belénk van kódolva, nyelvünk mégsem tükrözi!)
De mikor ezen sikerül túllépni, eszembe jutott, hogy fáradt vagyok. És elcsigázott. Végül arra a következtetésre jutottam, nem mindegy, hogy egy fárasztó nap után mi fogy ki: a szufla vagy a szuflé...
Fenti gondolatok emésztéséhez jó tejvágyat kívánok!
Utolsó kommentek